A vénemberrel a Hosszú Tél hetedik esztendejében találkoztunk.Különös társaság verődött össze a Ghiessiltől északra tartó úton:a sherali hágón akartunk átkelni mindannyian.

  A földek felső rétege még mindig fagyos volt;idejét sem tudtam,mikor láttam utoljára virágokat.A Délvidéken az a hír járta,hogy Északon több a lehetőség,jobb a termés.Zöld a fű.Sokan kerekedtek fel akkoriban,végtelen karavánok tartottak Erion felé.

  A vénember viszont éppen onnan jött,sőt,még messzebről.Sokat és hossza mesélt,de semmi bíztatót.

 -A herceg bezáratta az összes kaput-suttogta,amint hangjához talált.Forró teát erőltettünk belé,attól tért magához valamelyest.Ma sem értem,miért segítettünk neki:nálánál életrevalóbbakat is sorsukra hagytunk már az úton.Pyarronba tartott.

  -Őrült-jegyezte meg Aschon,a hitehagyott benignusrendi szerzetes és leugrott a lóról,hogy segítsen neki.Kivételesen egyikünk sem tartotta vissza.A vénember hamar erőre kapott:szívós volt,mint a bivaly és erigowi szkriptornak mondta magát,aki csak vészidőkben hagyta ott a Sigranomoi Egyetemet.

  -Az utolsók egyike voltam-motyogta.A kódexre mutatott-Ez talán az egyetlen,ami megmaradt.

  -Utolsók?-kérdeztem.

Bólintott de erről nem beszélt.

  -Ebben minden benn van-erősködött.Úgy szorította a kódexet,mintha az lenne az egyetlen valós szelet a világból.

  -Azt mondtad,bezáratta a kapukat…-vetette fel Aschon.

  -Igen,az összese;a város négy kapuját és a térkapukat is valamennyit.Nem lehet bejutni.

  -Bemászunk.

  -Azokon a falakon át?-a vénember kételkedően csóválta a fejét.Ez már később volt,úgy emlékszem,napokkal később.Sátrat vertünk,mert levadásztunk néhányat a ránk törő farkasok közül,s végre volt mit ennünk;hetek óta először ettünk bőségesen.-Hagymázas elgondolás.

  -Tudsz jobbat talán?-kérdeztem.

  -Vissza Pyarronba.-felelte.-Tartsatok velem!

  -Ugyan minek?Mi célod ott?-csapott le rá Aschon.

  -Ezt viszem-mutatott a kódexre.

  -Mert mi ez?kérdezett közbe már Eemos is,a Haonwellből elszármazott félelf embervadász is.-Mi olyan fontos benne vénember?!-rivallt rá,és igen,vénembernek nevezte pedig ő maga lehetett volna akár a dédnagyapja is.

  -Olvassak belőle?Olvassak az ősidőkről?Elf őseidről?-kérdezett vissza a vénember.

Eemos ajka gunyoros mosolyra rándult:-Olvass,vénember!Kíváncsi vagyok ugyan mit tudnál mondani?