Végzetes utca 3. Ez annak a háznak a címe, amiről egy rémtörténet szól. Ez a ház nem fejlődött a korral. 1500-as években építették. Azóta nem volt újítva, semmi nem történt vele. Egy kis család építette a hegy tetejére. Egy boldog, rendszerető család. Egy bizonyos napig. Titokzatos körülmények között meghalt a két gyermek és az anyuka. A férj idegösszeomlást kapott. Élete hátralévő részében csak egy mondatot mondogatott:
- Vörös ... szemek.
A XX. századig mindenki erről a történetről beszélt. Senkise ment többet abba a házba. Voltak, akik nem hitték el és hogy bebizonyítsák, hogy nem igaz, bementek a házba. Azóta se tértek vissza...

2006.

Zoli és a többiek a városban sétáltak. Épp a minden napi sétájukat végezték, mikor úgy döntöttek, hogy beülnek a parkba. Ott beszélgettek.
- Fenébe, hogy nem jött össze a magyar 5-ös. - mondta Áron.
- Nyugi Áron. - nyugtatta Fruzsina.
- Öcsém, de jó, hogy végre nyári szünet van! - szólalt meg Zoli.
- Jah, lehet pihenni. - mondta Adri.
- Meg csajozni és bulizni! - kiáltott Áron és Zoli egyszerre.
Ekkor megjelent a parkban Andi és Gábor.
- Sziasztok, hát ti merre csavarogtatok? - kérdezte Áron.
- Megvártam Andit, mert épp csodálta a nagy szerelmét. - mondta unott képpel Gábor.
- Jaj, olyan helyes! És épp focizott és ... - mondta Andi, ám ekkor Zoli megszólalt.
- Nézzétek! - mutatott a hegy tetején lévő házra.
A ház felett vörös - kék - fekete felhők köröztek és villámlott.
- Jaj, félek a villámlástól és az ég dörgéstől! - kiáltott fel Andi.
- Hát igen, van is okod, általában a dörgés Andikat szokott enni. - jegyezte meg Gábor.
- Jaj, de humoros valaki. - szólalt meg Andi gúnyosan.
- Tudjátok melyik ház az ott fent? - kérdezte Zoli.
- Jah, az amelyikről az a mese szól. - mondta Adri.
- Az nem mese! - mondta Gábor.
- De az! - mondta Adri és még páran.
- De nem! - mondták Gáborék.
- Nyugi mindenki. Hogy bebizonyítsuk, hogy az csak egy mese, fel kell mennünk és bemenni a házba. - mondta Zoli.
- A-a-a házba? - kérdezte ijedve Gábor.
- Pontosan! Ma este indulunk! - kiáltott Zoli.
- És miért este? Általában akkor van minden horror filmben, hogy a kísértetek előjönnek és megölik a szereplőket.
- De ez nem horror film Gabi. - mondta Andi.
- Azon kívül este meg poénosabb menni. Szal este megyünk! - mondta Zoli.
Megbeszélték, hogy mikor fognak találkozni és hogy még hívnak egy pár embert.
Este 8 órakor találkoztak a hegy lábánál. Adri, Andi, Doró, Fruzsi, Saci, Áron, Dani, Zoli, Ricsi, Sanyi és Gábor. A hegyen volt egy kis erdő, ahol átkellett menniük. Gábornak nem tetszett.
- Nyugi már! Nem lesz semmi baj, oké? - kérdezte Adri.
- Nem oké! Tuti meghalunk! És kivel fogják kezdeni? A legjobb fejjel, azaz velem! - mondta Gábor.
- Nem elég, hogy parázik, még egoista is. - jegyezte meg Adri, amin Andi és Fruzsina nevetett egyet.
A Hold erősen világított. Hőseink miután felértek a hegy tetejére, körülnéztek. A házat erdők és egy temető választotta el a várostól.
- Hát... akkor... kopogjunk be. - mondta Áron.
Odaálltak az ajtóhoz, majd bekopogtak. Az ajtó kinyílt szép lassan, recsegve. Hőseink miután beléptek, az ajtó becsukódott magától, majd egy kísérteties nevetést hallottak.
- Mi volt ez? - kérdezte Saci.
- Csak a szél volt. - nyugtatta Zoli Sacit.
- Na akkor merre menjünk? - kérdezte Adri.
A ház két emeletes volt. Hőseink egy előszobában voltak, ahonnan vezetett egy lépcső lefele, egy felfele és egy folyosó el valahová.
- Akkor 3 felé kell válnunk. - jegyezte meg Andi.
- Andi, Adri, Dani és én megyünk az emeletre. - mondta Zoli.
- Fruzsi, Saci, Sanyi meg én megyünk a folyosón.
- Akkor Gábor, Ricsi meg én megyünk a pincébe. - mondta Áron.
- Szuper... - jegyezte meg Gábor.
Hőseink külön váltak, majd elindultak a saját területükre, hogy bebizonyítsák, hogy nincs semmi rejtély a házban. Miután mindenki elhagyta az előszobát, egy kékes fehér fény jelent meg ott. Emberi alakja volt, de a feje helyén...
Áron, Gábor meg Ricsi a pince felé vették útjukat.

- És pontosan mit is keresünk? - kérdezte Ricsi.
- Csak szétnézünk és kész. Gábor, siessél már! - mondta idegesen Áron.
- Jólvan na, de hangokat hallottam az előszobából! - mondta rettegve Gábor.
Ahogy lejött Gábor a lépcsőről, a mögöttük lévő folyosó hirtelen eltünt.
- Ú-ú-ú-úristen. - dadogott Gábor.
- Te még egy légytől is megijedsz Gábor. - mondta Ricsi.
- De-de-de...
- Gyere már! - kiáltott rá Áron.
Épphogy elindultak, meghallottak egy neszt szemből.
- Mivolt ez? - kérdezte Gábor.
Egyszer csak leesett a polcról egy doboz, teli csótányokkal.
- Fúj. - jegyezte meg Gábor.
Elindultak tovább. Mögöttük egy kutyaszerű lény ment.
Eközben Doró, Fruzsi, Saci és Sanyi egy kertbe értek ki, ami egy labirintust tartalmazott.
- De király, menjünk be! - kiáltotta Sanyi.
Mind a négyen berohantak a labirintusba. A növényzet 5 méteres volt. Ahogy mentek előre, Fruzsina észrevette, hogy az út, ahonnan jöttek, eltűnt.
- Figyuzzatok, szerintem itt valami nem stimmel. - nyugtalankodott Fruzsi.
- Nyugi, semmi baj nincs. - mondta Saci.

Mögöttük a növényzet elkezdett mozogni...
Zoliék az emeleten egy óriása hálószobába jutottak. A szobában votl egy nagy ágy, egy óriási tükör, egy nagy kép egy férfiről, akinek a kezében egy toll volt, mintha írna vmit egy lapra.
- De pókhálós ez a szoba.
- Fúúúúúj! PÓK! - kiáltott Andi.
- Nyugimáááár! - mondta kicsit idegesen Adri.
Zoli odament az ágyhoz. Az ágyban egy már félig lebomlott hulla volt.
- Fúj, de büdös. Na jó, menjünk innen, itt nincs semmi. - mondta Zoli.
Mindannyian elindultak az ajtóhoz, ám az becsukódott előttük hirtelen...
- FUTÁS! - kiáltotta Áron, aki Ricsivel és Gáborral volt lent a pincében.
Egy óriása kutyaszerű lény rohant utánuk. Egy hosszú folyosón rohantak végig. A folyosón egy csomó kép volt kitéve, amiből kezek nyúlkáltak ki, hogy elkapják hőseinket. Már majdnem elérték a folyosó végét, mikor Gábor elesett. Mikor hátranézett látta, hogy a kutya pofájából két csáp jött ki, ami elkapta a lábát.
- Segítség! - kiáltotta.
- Neee! Gyerünk, segítsünk neki! - kiáltotta Áron.

A folyosó elkezdett sötétedni, a kutya meg elkezdte húzni magával Gábort.
- NEM MEGMONDTAM?! A LEGJOBB FEJET VISZIK EL LEGELÖSSZŐR! - kiáltott Gábor, majd eltűntek a sötétben.
- NEEEEE! - üvöltöttek fel Áronék.
- Siessünk! Valami közelít a sötétségből! - mondta idegesen Ricsi.
Ekkor a sötétségből megjelent egy nagydarab ember, akinek a fején egy zsák volt, a kezében balta. Üvöltve közelített Áronék felé.
- ÁÁÁÁ! FUSSUNK! - kiáltotta Ricsi, majd berohantak a szobába.
Egy kis szobába jutottak, ahol elbújtak az ágy alá. Várták, hogy jöjjön a végzet...
Sanyiék halkan sétáltak. Már egy ideje hallottak egy recsegő hangot.
- Fogjuk meg egymás kezét, hogy tudjuk, hogy együtt vagyunk, rendben? - kérdezte Sanyi.
- Rendben, Saci, add a kezed. - mondta Doró.
- Ok, Fruzsi, add a kezed. - szólalt meg Saci, de nem fogta meg senki a kezét. - Fruzsi, add már oda a kezed. FRUZSI! - kiáltott fel Saci rémületében, mikor hátranézett.
Fruzsit a lábánál fogta egy gyökér.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kiáltott fel Fruzsi, még mielőtt a gyökér áthatolt volna testén.
Doró felsikított.
- Utánam! - kiáltotta Sanyi, majd elkezdtek futni, nyomukban a "fellázadt" növényekkel...
- Na várjatok, mindjárt betöröm az ajtót! - mondta Dani, majd nekirohant az ajtónak, amit sikerült betörnie.
- Ügyes vagy, nyuszikám. - mondta Adri.
- Na gyerünk kifele! - mondta Zoli, ekkor a hátát megragadta valami.
- ZOLIIIIIIIII! - kiáltott fel Andi.

Zoli hátranézett, majd látta, hogy az ágyból felült a hulla, majd az ujjaiból csápok nőttek ki, amivel elkapta Zolit.
- Hehehe, gyere ide kisfiú, mutatok neked valamit. - mondta az omladozó hölgy.
- ÁÁÁÁÁÁ, VALAKI SEGÍTSEN! - üvöltött fel Zoli.
- Neeee!- kiáltottak fel sírva a két lány.
Ekkor egy szellem alak, akinek a feje hiányzott, elindult Andiék felé.
- Gyertek csajok! - kiáltott Dani, majd kirántotta őket a szobából.
Az ajtó bezáródott. Dani hiába próbált meg bejutni Zoliért a szobába, nem tudott. Az ajtó mögül haláli sikoly hallatszott, utána egy nevetés, majd hirtelen csönd lett. A lányok sokkot kaptak.
- Zoli... - mondták a kisírt szemű lányok.
- Nyugi csajok, nincs semmi baj. - mondta Dani, miközben átölelte a két lányt.

Ekkor elindult feléjük egy lovagi páncélozott alak...
Eközben a másik csapat, Áronék remegve várták a véget, de nem jött semmi. Lassan kimásztak az ágy alól. Ricsi kicsit sokkolt állapotba került.
- Nyugi, megtaláljuk majd Gábort. Most viszont menjünk fel a pincéből! - mutatott a lépcsőre Áron.
A két fiú a konyhába jutott, ahol leültek az asztalhoz.
- Éhes vagy? - kérdezte Ricsitől Áron, de választ nem kapott tőle.
A sokktól Ricsi nem tudott megszólalni.
- Maradj itt, mindjárt hozok valami bort a pincéből, biztos van bor itt. - mondta Áron, majd lement a pincébe.
Ricsi mondani akarta, hogy ne hagyja magára, de nem jött ki egy hang se a szájából. Ahogy szétnézett az asztalon, egy papírt talált. Elkezdte olvasni a lapot, amit a xx. században írt valaki:
"Ha valaki olvassa ezt az üzenetet, akkor azt jelenti, hogy nem maradtam életben. Ez a ház megvan átkozva! Mikor megépítették a házat, nem tudták hogy egy temetőre építették. Aztán a plébános megátkozta a házat, mivel nem engedélyezte az építést, de mégis felépítették. Az épp ettől nem messze van egy kripta, ott van a válasz mindenre. A család asszonya a felső emeleten lelte halálát a vörös szeműnek köszönhetően. A vörös szemű nem más, mint ..."

Az üzenetnek itt lett vége. A lap alján vérfolt volt. Valószínűleg az írót elkapta valami vagy valaki. Ricsi megrettent az üzenet olvasása közben. Mintha valami figyelte volna.
Áron lement a pincébe, ahol talált magának bort.
- Azta, milyen jó minőségű borok vannak itt.
Elkezdett nézelődni, majd megtalálta a magának szimpatikus bort.
- Hmm, ez még nekem is ízlik! - jegyezte meg, majd elindult felfelé.
Épp ment volna ki, mikor bezáródott az ajtó. Áron megrémült, ijedtében elejtette az üveg bort. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de hiába. Hátranézett. Vele szembe a baltás ember állt. Áron szemei előtt lepergett az élete. A pince hangszigetelt volt. Senki sem hallotta a sikolyát...
Saci, Doró és Sanyi nagy nehezen kijutott a labirintusból.
- De-de-de hiszen ott vagyunk, ahonnan elindultunk! - kiáltott fel Doró.
Bementek a házba. Ott volt Ricsi is, aki mosolyt próbált az arcára erőltetni, de nem jött össze.
- Ricsi, mi történt?! Hol van Gábor és Áron? - kérdezte Saci.
Ricsi lehajtotta a fejét, hátra mutatott, ahol a pinceajtó véres volt. Saci és Doró sírni kezdtek, Sanyi nyugtatgatta őket.
- Menjünk innen, minél előbb! - mondta idegesen Sanyi.
Ricsi ekkor megmutatta a lapot Sanyiéknak, akik elolvasták.
- Akkor menjünk ki a kertbe, ahol a kripta van. - mondta Doró.
Kimentek a házból, ahonnan látták a város képét. Épp léptek volna be a kriptába, mikor Andiék kirohantak a házból.
- SEGÍTÉSG! - kiáltotta.

Mögötte Adri és Dani rohant, mögöttük egy páncélos alak volt, kardal a kezében és Daniék felé csapkodott. Sanyiék gyorsan berohantak a kriptába. Andi, majd Adriék is bemenekültek és lezárták az ajtót. Hallották még egy ideig, hogy a páncélos lovag csapkodta az ajtót, majd lemondott róla.
- Én ezt nem bírom már! - mondta sírva Andi.
Adri, Doró és Saci remegtek, szemük kivolt sírva.
- Ricsi, Sanyi! Hol vannak a többiek? - kérdezte Dani.
- ... meghaltak... - mondta Sanyi bánatosan.
Dani elkeseredett, de nem akarta kimutatni. Ricsi odaadta a lapot Daninak, aki elolvasta.
- Hmm, akkor menjünk beljebb! - szólalt meg.
- Én-én-én nem bírok. - mondta Saci.
- Rendben, akkor Sanyi, te maradj itt a többiekkel, én bemegyek Ricsivel.
- Én is megyek veletek! - szólalt meg remegő hangon Doró.
- Rendben. Kicsim, be kell mennem, de ígérem neked, hogy visszatérek hozzád!
- Oké, vigyázz magadra! - mondta Adri könnyes szemmel.
Dani megfogta Adri kezét, majd megcsókolta.
- Vigyázni fogok magamra. - mondta utána, majd elindult Ricsivel.
Egy lépcsőn mentek lefele. Közben a falra egy furcsa lényről volt rajz.
- Vajon ez mit ábrázolhat? - kérdezte Dani.

Ricsi gondolkodott, majd hirtelen megállt.
- Mi van Ricsi, mit láttál?
- Ez a lény... ez ... nem más, mint a túlvilágról származó, Tirannus.
- És ő kicsoda?
- Róla azt kell tudni, hogy mindig áldást mondtak a házakra, hogy netudja Tirannus elfoglalni, de mint olvastad, erre átkott mondtak, így Tirannus eltudta foglalni ezt a házat.
- És ez neki mire volt jó?
- Neki azért volt jó ez, mert akit a holtak oldalára tudott állítani, az vele volt és elakarta mindig foglalni a földet és csak egy erős holt sereggel lenne erre képes. És most arra készül.
- Akkor valahogy meg kell akadályoznunk! - kiáltott Dani, majd elindultak lefele.
Kis idő elteltével leértek egy áldozati terembe. Egy kislány ült a földön.
- Hé... te hogy kerülsz ide? - kérdezte Ricsi, majd odament.
Ekkor a lány megfordult. A fél arca nem volt meg.
- ÚRISTEN! - kiáltott Ricsi.
A lány ráugrott Ricsire, akit leterített, majd elővett egy kést és...
Fent a csajok sírdogáltak, Sanyi próbálta meg vigasztalni őket.
- Nyugi, hamarosan vége lesz ennek, ez csak egy rossz álom.
Saci aki próbálta valamivel elterelni a bánatát, észrevette, hogy a ajtónál van egy erős robbanóanyag.
- Valaki itt hagyott egy erős, veszélyes robbanóanyagot.
- Akkor azt megtartjuk, kitudja, lehet hogy hasznunkra lesz. - mondta Sanyi.
Lent az áldozati teremben Dani ledöbbent. Miután meghalt Ricsi, felkelt, de mint élőhalott.
- E-e-e-e-z hogy lehet?
- Hogy hogyan? - kérdezte egy vörös szemű alak. - Úgy, hogy én vagyok Tirannus! És életre tudom kelteni a halottakat!

Tirannus csettintett egyet, majd megjelent Gábor, Zoli és Fruzsi, de már nem voltak a régiek.
- Úristen! - kiáltott fel Dani.
- Hahaha! És te is a holtak seregébe fogsz csatlakozni, ha tetszik hanem! - üvöltött fel Tirannus, majd elindult a seregével Dani felé.
Dani gondolkodott egy kicsit, majd jobbnak látta menekülni. Futott a lépcsőn felfelé, de hallotta, hogy a nyomában vannak a élőholtak.
- Gyereeee. - mondogatták.
Saciék kinyitották az ajtót. A nap már kelt fel, ami Sacinak nagyon megtetszett.
- Ez meseszép. Nem hittem volna hogy megélek még egy naplementét.
- Én se. De mi ez a hangzavar? - kérdezte Adri.
Egyszer csak megjelent Dani, aki kivolt már kicsit merülve.
- Jönnek...! - próbálta kimondani, de nem sikerült.
- ÚRISTEN!
- Van egy ötletem! Itt a veszélyes robbanóanyag! Csak meg kell gyújtanunk és berobbantja az egész kriptát, így bármi is jön, nem tud majd kijutni! - szólalt meg Saci.
- Remek ötlet! Majd én berobbantom! - mondta Sanyi, majd lerakta a bombát az ajtóhoz.
Saci elővett egy gyufát, majd meggyújtotta.
- FUTÁS! - kiáltotta Sanyi.
Indultak el, ám a kriptából Tirannus egyik csápja elkapta Sacit, a másik Dorót.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
- NEEEEEEEE! - kiáltottak utána.

Sanyi gyorsan bezárta az ajtót, nem szívesen tette, de ezt kellett tenni. Mindannyian elkezdtek rohanni. Mikor leértek a hegyről, visszanéztek. Egy óriási robbanást hallottak.
- Sikerült! - kiáltott fel Dani.
A ház és a körülötte lévő építmény a robbanás hatására összedőlt.
A lányok örömükben sírtak.
- Büszke vagyok rád nyuszim! - mondta Adri, majd Dani nyakába ugrott.
- Szeretlek! - mondta Dani, majd megcsókolta.
A négy túlélő még nézte egy ideig a hegyet, majd elindultak haza. Másnap megemlékeztek a barátaikra, akik egy célért haltak meg: hogy kiderítsék, hogy mi van a házban. Senki sem tudta meg soha, hogy mi történt az épületben. Örök emlék maradt a négy barátnak és mindig a szívükben őrizték a barátaik emlékét...